HOMONNA Attila "MUMUS" Kékfrankos 2020

„Aki ismer tudja, hogy a Mumus részben én vagyok. Ez a bor pedig fricska a túl komolyan vett fine wine-nak és a túl lazán vett natúrbornak is. A koronazár üzenete, hogy idd meg egyből. A palack neve pedig „Füreder”, egy osztrák gyártótól vesszük. Régen a füredi gyógyvíz volt ilyenben, meg a kiskőrösi almabor. Ez a mi gyerekkorunk. A hátcímkéhez az ötletet a régi iskolapadokra ragasztott címke adta, a nyomtatással pedig egy kis szerencsi nyomdát kerestem meg, ahol tartják még ezt a papírt. A szőlőt Füred-csopakon belül válogattuk, kizárólag kékfrankost, a borhoz a technikai hátteret pedig a Homola adta. Spontán erjedés, szűretlen palackozás, minimális kénnel.” – Homonna Attila

Tiszta kékfrankos a Balaton északi oldaláról, egész bogyókkal, nyílt kádban, spontán erjesztve, szűretlenül és minimális kénnel palackozva. Hűvös ízű, finoman rusztikus, közepes testű, szomjoltó, ízig-vérig kékfrankos.

Tetszett nagysebestyénnek is:

„Nincsen őrült nagy hossz (ami pedig a nagy borok fokmérője), nincsen óriási szerkezet, trükkös, táncikáló savérzet meg borlexikonokat megtöltő komplexitás, de van olyan íz- és aromaintenzitás, annyi meggy, cseresznye, cigánymeggy, feketecseresznye, ringló, szilva, szamóca, hogy akkor is azt képzeled tőle, hogy július van és a Balaton-partján ücsörögsz, ha éppen a SpaceX emberes expedíciójával utazol a Marsra.

Állítólag valahonnan a Balatontól északra gyűjtögették az alapanyagot, nyílt kádban, spontán erjedt, nem szűrték és minimális ként kapott. A duma is szimpatikus a forgalmazó Bortársaság oldalán, azt mondja: a Mumus „fricska a túl komolyan vett fine wine-nak és a túl lazán vett natúrbornak is”. Hát persze: minden épelméjű borász így gondolkodik, aki nem a Facebookra termel: a lehető legtermészetesebben készüljön a bor, de ha lehet, azért még stabil (iható) maradjon.

A Mumus iskolapéldája, milyennek kellene lennie a magyar mindennapok vörösborának. Kékfrankosból kell készülnie, nagy, könnyen nyitható palackba kell tenni, organikusnak kell lennie, nem lehet túl drága, és legyen nagyon-nagyon finom, hogy minden kedves fogyasztó elhiggye neki: szebb lesz a holnap.”